Miután Gyula visszajön szólni, arról, hogy mit látott Hórusz és Balambér úgy döntenek, hogy ideje tetten érni és lekapcsolni Lanát. Amikor a nő meglátja őket, kiugrik az ablakon, mire utánalövöldöznek, de nem érnek el vele semmit, mert játszi könnyedséggel földet ér és elszelel. A leérkezést követően Balambér felveti, hogy ő lehetett Konrad merénylője. Hórusz elkezd kiszórni mindent, ami a keze ügyébe kerül, miközben Balambér komótosan elkezdi összekötögetni a köteleiket a távozáshoz. Alulról azonban kutyaugatást hallanak.

Lentről megérkezik Pikó, a 196 éve itt élő gnóm varázsló, és sylvan nyelven ugató szivárványszín kutyája, Burkus, aki arcon nyalja Filibertet. Burkus ezt követően körbeszaglászik, míg a kalandozók elárulják, hogy itt járt egy betörő, aki elvitt egy csomó mindent. A kutya rábukkan arra, hogy mi az a fontos iromány, ami hiányzik. Pikó elmondja, hogy 150 éve egy itt élő nemestünde tanítvány húsgólemkészítésre adta a fejét, ez a kötet maradt fent utána, amit Lana meglovasított.

Kiderül, hogy nem ismeri a Bondi nevű gnóm papot a hajóról és Tamarelt sem, azonban azt elárulja, hogy a tünde vezetéknevek H’ betűje „fia” jelenéssel bír. Az itt élő egyik tündét, az ő mesterét pedig éppen Akatnak hívták, aki a gólemkapukat készítette, így ő lehetett az apja. Ki is keresi a nevet egy tünde genealógiában, amire Balambér felvezeti Tamarelt is. A könyvben bizonyos nevek mellett fekete háromszög látható. Ezek a megtizedelődött tündéket jelölik. Nem járvány pusztította ki őket, hanem valamiféle háborúra került sor, amelyet követően az Első Királyság fővárosa hamarosan el is pusztult. Ezt nem sokkal követte a Nagy Déli Kontinensen található Második Királyság pusztulása. Az itt található térképeken látható törp településjelölés egy hegynyúlványban. Pikóval beszélgetve felveti, hogy a pokolba esetleg lehetne követni a szivolát, ha minden áron meg akarják ölni.

Pihennek egyet, megígérik Pikónak, hogy visszahozzák a könyvét, aki be is irányozza, hogy Lana a kikötő felé ment, de hamarosan elveszíti a nyomát. Megbeszélik, hogy ő azzal a varázslattal, amit Lana használt, lerakhatja őket odakint. Balambér felveti, hogy nevet kéne találni, Hórusz bedobja a „Kertészek” ötletet, amit gyorsan jóvá is hagynak. Kiugorva Balambér egy részeg hajléktalan füle hallatára elkezd kiabálni, hogy a Kertészek bizony megjárták a varázslótornyot.

A tavernába visszatérve elmondják az Angyalnak, hogy Lana a felelős az unokaöccsei sérüléseiért, ráadásul akár meg is halhattak volna mind felőle. Felmennek átkutatni a szobát, amit azonban üresen találnak. Elindulnak az Angyallal együtt a kikötőbe, hátha utolérik. Útközben találkoznak a törp kováccsal, aki elmondja, hogy elmenne velük kalandozni, hogy kötődni kezdjenek és utána esetleg barátságkulcsot is tud készíteni nekik. Megbeszélik vele, hogy a terv jó, de most épp üldözőbe vesznek valakit.

Az Angyal kifaggatja a kikötőmestert, hogy milyen hajók futottak ki. Ő elárulja, hogy egy halászcsónak nincs meg jó ideje és másfél órája bontott vitorlát egy kereskedőhajó is, akik elméletileg az Oszlop-szigetek-Nagy Déli Kontinens sothomyri kolóniája útvonalon haladnak. A matrózokhoz indulás előtt csatlakozott egy fiatal fiú is - feltételezhetőleg az álcázott Lana. A tenger felé tekintve, Tamarel szigetén díszes hajót látnak, így arrafelé veszik az útjukat, hátha azzal utolérhetik a kereskedőhajót.

A villába visszatérve Tevron pénzben is kifejezi háláját a csapatnak. A kocsma felé menet Balambér felveti, hogy Hórusszal nem tudtak csapatnevet kitalálni, így ezt a felelősséget rátestálják Filibertre és Gyulára. A tolvaj ötletei alapján élnek és vétójogukkal. A Varázsló Süvegéhez érve zárva találják a taverna ajtaját, ezért kopogtatnak. A csapos kinéz egy kis lyukon és beengedi őket.

Az Angyal elmondja, hogy sötétedés környékén a Kisnagyemberek és megbízójuk, Lana elindultak a varázslótorony bejáratának felkutatására. Elmondja, hogy a kocsmából is vezet út a csatornahálózatba és megbízza őket, hogy juttassák vissza a két aasimart, akik itt szoktak vele ücsörögni, mivel a rokonai is elindultak kalandozni. Cserébe hajlandó elintézni, hogy Filibert és Gyula ne keveredjenek bajba a Nyugat Sárkányán történtek miatt.

A nyitott ajtót két góliát őrzi, azon túl lépcső vezet lefelé. Odalent nagyobb helyiségbe érnek, középütt egy oszloppal, amin túl korábban lehetett ajtó is, de az már nincs ott. Elindulnak a folyosón. A következő helyiségből három ajtó vezet ki, egy bal kéz felől, kettő kisebb pedig egyenesen. Úgy döntenek, hogy kitérők nélkül a Kisnagyemberek nyomát követik. A következő helyiséget a plafonról lógó csillár ékíti, amelyen nagy kristály világít.

Filibert kisebb kitérőt tesz. A csukott ajtó túloldalán freskók láthatók, a felhők felett griffeken lovagló alakokkal, tündékkel, emberekkel. Egy másikon Gyula felismeri Liliána alakját, egy harmadikon Tá király története látható, amelyen a tündék hegyre mennek. Gyula elregéli Liliána történetét, aki még az Énekek korában élt, aki tünde létére a halandóságot választotta szerelméért és csillaggá vált.

Innen kimenve folyosóra bukkannak felnyársalt csontvázakkal, amikből a plafonra is jutott, üres helyiségeket látnak, balra nyílást látnak, ahol szétválnak a lábnyomok. A csapat a kisméretű nyomokat követi. A következő szobában megtalálják a gnóm szétplaccsant testét, rajta Filibert körgallérjával. A két aasimar a földön fekszik, egyikük nyílt lábtöréssel, a két félszerzet szintén, testüket savmarások borítják.

A fal hirtelen nyúlóssá változik és kibukik rajta a gnóm varázsló. Elmondja, hogy megjött a megbízójuk, Lana, de nem voltak elegen. Miután Balambérra koncentrálva megfújta a kürtöt, elbújt a falban. Felbukkant itt valamiféle óriás, azzal keveredtek harcba, közben a helyiség végében lévő ajtóra mutogat, hogy annak a kerete változott óriássá, a nő pedig átslisszanva az ajtón át távozott. A boltíves ajtókeretet valóban vérnyomok borítják. Balambér gyógyít valamit a fekvőkön és felküldik őket, vissza a kocsmába. Ezután előadja az elméletét, hogy Lana lehet a szivola, vagy ha mégsem, akkor is bosszút érdemel, amiért ilyen rútul hátrahagyta társait meghalni.

Beszélgetésbe kezdenek az ajtókerettel, mindenfélével próbálkozva. Filibert sztorija szerint a varázsló engedélyt adott a belépésre, mivel kertet kell rendezni nála. A boltív azonban minden próbálkozást azzal hárít el, hogy a varázsló engedélye nélkül senki nem léphet be rajta. Még az is felmerül, hogy a süvegét juttatnák vissza, a kocsma azonban nem az itteni varázslóról, hanem az Angyal kalandozócsapatában lévő süvegéről van elnevezve.

Balambér végül úgy dönt, hogy ideje valamit tenni. Csatát kezdeményeznek és az ajtóhoz rohanva feltépi azt, majd nyitva tartja társainak. Filibert és Gyula gond nélkül, Hórusz némi alakváltást követően jut keresztül a gólem lábai közt, aztán a lény még rásújt Balambérra, mielőtt kicsukják.

Karzatra érnek ki, alattuk sima vízfelület, mintha az volna a helyiség fényforrása. Felfelé csigalépcsőszerű folyosó visz, felnézve látják, hogy a fényforrás az előzőhöz hasonló, ám darabokból álló kristály, a folyosó belső ívén kisebb beugrók találhatók, amelyek raktárhelyiségek. Nagyobb terembe érve rúnakört találnak a szoba közepén. Az efeletti szinten otthonos teremre lelnek, kandallóval. Felfelé galériát látnak, három kisebb méretű ággyal, ebből egy van megvetve, mellette a földön kutyaszőrös párnát látnak, mindent beborítanak a könyvek és jegyzetek. Az efeletti szintről Gyula zajt hall és felkémlel. Emberalakot lát, aki épp mindenféle papirosokat vesz magához.

Filibert, Hórusz és Gyula a szörnybácsival vívott csata után megérkeznek a druidák szigetére. Hórusz figyelmezteti Gyulát, hogy rendesen viselkedjen. Az erdő túlontúl csendes. Hőseink találkoznak a furcsa bagollyal és ork alakjában ott van a korábban vadkanként látott druida is, aki csendre inti őket. Egy fagyökerek által körülhatárolt üreghez vezetik őket, odabent szárított növények, gombák lógnak. Közlik velük, hogy nem mostanra, hanem csak estére várták őket. Hórusz elmagyarázza, hogy két bajtársát menekítette át, mivel a városban nincsenek biztonságban. A druidák elárulják, hogy frakciókra szakadtak és estig ki ne jöjjenek innét. A gnóm druida elmegy Ondarhoz beszámolni az érkeztükről.

Ezután Hórusz és Filibert kifaggatják Gyulát, hogy ki ő és mit csinál voltaképpen. A gnóm virágnyelven elárulja, hogy orgazda. Erre Hórusz megpróbálja rávenni, hogy kerítse elő a Monti fivérek kulcsához tartozó zárat, Gyula azonban nem tudja, hol lehet a rejtekhelyük, majd pihennek. Este lopakodva hagyják el az üreget és elindulnak a partra.

Mindeközben Balambér elmegy Addamhoz és Borbinhoz, akik elmondják, hogy a Hórusz által eladott kürtöt megvették a Kisnagyemberek. Ezután felkeresi Corvus, Tevron nagyúr intézője, akivel elindulnak a villába. Demetrius egy titkos ajtón keresztül, csigalépcsőn barlangba vezeti Balambért. A barlang aljában tengervíz található. Csónakba ülnek és elhagyják a barlangot egy sziklahasadékon keresztül. Messara déli „talapzatánál” járnak és megérkeznek a druidák szigetére. A parton találkozik a társaság és Ondar is megérkezik.

Miközben a folyón folyásiránnyal szemben egy „fatörzs” úszik, a fődruida átöleli Tevront, és azt mondja: „A szemedet nagyapádtól örökölted.” Erre Gyula megjegyzést tesz a feltételezett nemi irányultságukra, ám csakhamar kiderül, hogy Demetrius nagyapja és Ondar testvérek voltak. A nagyúr visszaszolgáltatja a kígyós botot. Míg tart a nagy egymásra találás, megjelenik három farkas az erdő felől. Átalakulnak: ember, ork és mélyszerzet druidák, utóbbinak szárított növények lógnak a szarván, mindegyiküknek sárból és vérből kevert harci festék van az arcán. Vádaskodni kezdenek, leárulózzák Ondart és a botot követelik tőle, ami az egyik társuké volt.


Ezt Hórusz nem hagyja szó nélkül, így csatába keverednek a druidákkal. Közben a víz felől a krokodil szintén átalakul, míg Hórusz medvét idéz. A kalandozócsapat nyerésre áll, az egyik druida el is menekül, egy másik földre kerül. Ondar ekkor avatkozik a konfliktusba, mindenkit meggyógyít és szélnek ereszti a lázadó fiatal druidákat. A társaságnak kifejti, hogy most megtörtént egy erősebb kutyás morgás-tépelődés, így most rendben lesznek a dolgok egy darabig. A botra nem tart igény, így azt visszaadja Demetrius-nak.

A visszaúton Hórusz meggyőzi a nagyurat, hogy legalább birtokba hadd kapja meg a botot, hasznára lenne ugyanis északon a rőtsipkások ellen. Emellett sikerül meggyőznie Tevront, hogy pletykaszinten el kéne terjeszteni, hogy a Kisnagyemberek a sárkányon történt események felelősei. A hasadékhoz érve Balambér kürtszót hall.

Filibert és Gyula útjai szétválnak a városba érve. Filibert visszament a Varázsló Süvegébe és betért Hórusz szobájába. Miután felkelti a druidát, beszámol az elmúlt nap eseményeiről és saját szobájában úgy rendezi a párnákat, mintha épp aludna, majd Hórusznál tér nyugovóra. Eközben Gyula a Liliána Könnyére megy a kiszabadított varázshasználókkal és a félholt orkkal. A kapitány varázsszert itat a matrózzal, majd le is üti. Aztán ordibál vele egy sort, majd a Nagymester megérkeztekor megtudják, hogy merényletkísérlet történt Konrad admirális ellen, amit több szemtanú szerint is egy ork követett el. Végül Gyulával elküld egy üzenetet a Varázsló Süvegében megszállt orknak, hogy az Oszlop-szigeteken összefuthatnak még, aztán leparancsolja a fedélzetről. Azzal a Liliána Könnye vitorlát bont és elhagyja Messarát.

Gyula így a fogadó felé veszi az irányt. Mivel nem hajlandó lefizetni a csapost, egy kis magánnyomozást kell csinálnia a főkönyvben. Végül meg is találja Balambér szobáját és betör hozzá. A lovag azonnal felkel és kis híján megöli a gnómot. A rövid csatazajra megérkezik Hórusz és Filibert is. A félszerzet a tolvajra veti magát és elkezdi követelni a cipőfűzőit, amit meg is kap. Balambér ezt már végképp nem érti, így le kell ülni neki is elmagyarázni a történteket. Ezt követően tervet kovácsolnak: Hórusz azonnal elviszi Gyulát és Filibertet a druidaerdőbe, Balambér pedig másnap nyomozásba kezd, hogy vajon mennyit tudhatnak a birodalmi katonák.

A földszinten kifizetik a számlájukat, Hórusz kicsit kokettál a Kisnagyemberekkel, hogy lehet, holnap este akadna egy meló. Eközben Filibert nehéz szívvel bár, de eladja a Paku nevű gnóm kalandozónak a látványos körgallért, ami alapján lehet, hogy már most körözik, Gyula pedig megpróbál cipőfűzőket lopni a társaságtól. Hórusz erre kipenderíti őket, mielőtt még komoly bajt kevernek.

A kikötőbe veszik az irányt, ahol az aasimar betér a késdobálóba, de előtte ráparancsol társaira, hogy bújjanak el. A kocsmában megtalálja a fogatlan bácsit, akinek visszaszolgáltatták a csónakot és aki hajlandó elfuvarozni őket ma is. Gyula eközben elviszi Filibertet a takaros, kisméretű bútorokkal berendezett lakására, ahol kis könnycseppet elmorzsolva felmarkolja két kedvenc cipőfűző-szobrocskáját; az egyik halfejű lovat, a másik halfejű, macskatestű, tyúklábú lényt ábrázol. Ezután rájönnek, hogy itt Hórusz sem fogja őket megtalálni, így visszamennek.

Már a nyílt vízen járnak, amikor Gyulának gyanús lesz a folyton mosolygó bácsi, aki csakhamar át is változik: állkapcsa függőlegesen is szétnyílik, a fogak megszaporodnak benne, ujjai közé úszóhártyák nőnek, fejére csápok. A mélyivadék azon nyomban meg is támadja őket ütve és harapva. A tolvaj és a druida csaknem otthagyja a fogát, ám végül sikerül úszó megfutamodásra kényszeríteniük a szörnyeteget. Végül hajnalhasadtakor sikeresen partra érnek.


Másnap Balambért a főtér nyüzsgése ébreszti. Kinéz az ablakon és azt látja, hogy a tömeget a hajóról érkezett birodalmi katonák sorfala szegélyezi, miközben a térre vezetnek kéttucat figurát. Konrad szónoklatba kezd arról, hogy adják ki a bújtatott rabokat és az őket kiszabadító elkövetőket, majd az összefogdosott kéttucat embert megégetik. Az ork felöltözik és lemegy megtudakolni az Angyaltól, hogy mi folyik itt. Ő elmondja, hogy csak annyit tud, amit Konrad is elmondott, illetve vannak rabok, akiknek komoly vérdíjat tűztek ki a fejükre.

Balambér kimegy, hogy beszéljen Konraddal is, akit megpróbál jobb belátásra bírni annak tekintetében, hogy valóban a rabok nyilvános megégetése-e a legjobb módszer az előkerítésükre. Konradot ez láthatólag nem érdekli, de Balambérnak ő is felveti, hogy összefogdoshatná a varázshasználókat: egy törp és féltünde pap, Laross kapitány, illetve a Berin nevű varázsló. Balambér tisztában van vele, hogy ők már feltehetőleg az Oszlop-szigetek felé hajóznak, így nem rémül meg túlzottan. Kiderül számára az is, hogy a katonák már tudják, hogy a Liliána Könnye kihajózott, így feltehetőleg az orkok állnak a szöktetés és esetleg a merénylet mögött is.

Ezt követően megreggelizik és délre átcsónakázik a Nyugat Sárkányára, ahová már eleve volt időpontja a gnóm főpaphoz. A pap a sajnálatát fejezi ki, hogy nem volt ideje foglalkozni a szivola ügyével, de van valahol egy könyve erről a témáról. Mindeközben azzal van elfoglalva, hogy a megégetett holttesteket támasztgatja fel kikérdezés céljából. Elmondja, hogy annyit már tudnak, hogy három ork, egy félszerzet és egy gnóm felelősek a tömeges szöktetésért. Ott van előtte a mélyszerzet öregasszony, aki megtette volna Gyulát kapitánynak. Miután feltámasztja, felajánlja a lehetőséget Balambérnak, hogy ő tegye fel neki az ilyenkor szükséges öt kérdést. A paladin szándékosan elbalfaszkodja az elejét, a végére pedig pontosan annyi információja lesz a papnak, amennyi eddig is. Privátban még a gnómnak is kifejti, hogy lehetne finomabban intézni a rabok összefogdosását, mint nyilvános máglyahalállal, a pap pedig megígéri, hogy megpróbál hatni az admirálisra. Ezt követően Balambér csónakba száll, hogy visszamenjen Messarába.

A születésnapi zavargást követően Hórusz és Balambér felmennek Tevron nagyúr irodájába. Mivel a nagyúr kérdései nyomán Hórusz transzparensen felvállalja, hogy bár nem a déli erdőből származik, de druida, így ő is felvállalja saját druida származását. Egy festmény (és a hozzátartozó magyarázat) alapján kiderül, hogy Tevron nagypapa egykor druida volt, azonban elhagyta a déli erdőséget. Hozott magával egy óriási csigaházat is, ezzel alapozva meg a család vagyonát. A kalandozók látják, hogy itt van a kígyós bot is, amit Hórusz annyira szeretne. Demetrius megbízza őket, hogy a holnapi nap folyamán (5 óra körüli találkozóval) menjenek el együtt a déli erdőbe, mivel szeretne kapcsolatba lépni a druidákkal, illetve a kígyós botot visszaszolgáltatni. Ezt követően hőseink visszatérnek a fogadóba.

Egy kis időcsavarral visszaugrunk Filibertre, aki mindeközben másnaposságtól szenved a szállásán. Felkeresi őt az ork dalárda egy kisebb különítménye azzal, hogy a Nyugat Sárkányán fogva tartják Laross kapitányt, egy élő létére komoly legendáriummal rendelkező kalózt, aki borsot szokott törni a Birodalom flottájának orra alá. Őt kéne kiszabadítani. Filibert kiosztja nekik feladatként, hogy hozzanak zsákot és fogót és formálódik fejében egy terv: fogásznak adja ki magát, aki dentálhigiénés ellátást nyújt majd a foglyoknak. Fabrikál erről egy papirost, afféle városi megbízatás gyanánt, az orkok visszatértével pedig elindulnak a kikötő felé.

Útközben Filibert vesz még egy fűrészt is a szökéshez, amit a dereka köré csavar. Összefutnak az orkok régi barátjával és "üzlettársával", Gyulával (gnóm tolvaj, 3. szint), akit szintén felkerestek a szabadítóakció ötletével. Gyula függőleges piros-fehér csíkos pólóban feszít, füléből némi cakk mentén hiányzik egy darabka és valamiért erősen vonzódik a cipőfűzőkhöz. Szemmel láthatóan nem bízik Filibertben, így bizalma zálogaként a cipőfűzéjt kéri, aki neki is adja.

A kikötőbe érve azt látják, hogy épp a partra száll vedelni a sárkány szinte teljes legénysége, így Gyula figyelemelterelésképp ellopja az egyik katona cipőfűzőjét. Keletkezik némi fennforgás, végül Filibert hamis parancsával szereznek maguknak egy csónakot a katonáktól. Az evezés az orkokra hárul, míg hőseink összeszólalkoznak azon, hogy ki mit csinál az odajutás érdekében - végül senki semmi fizikailag kicsit is megterhelőt.

A sárkányhoz érve Filibert előreküldi a felfelé vezető kötélhágcsón az orkokat, míg Gyula egy kis asszasszinmászásba kezd. Amikor az orkok találkoznak a fedélzeten maradt katonákkal, Filibert felhúzatja magát és előadja a történetet arról, hogy ő egy Hartvig nevű fogász, akit a foglyok ellátásával bízott meg a város. Ezt a fedélzetmester végül el is hiszi és leküld velük egy katonát is a foglyokhoz, a hajó gyomrába. Gyula az árnyékokban mozogva követi őket.

Lefelé menet valamiféle tartályokat látnak és egy komplexnek tűnő zárszerkezettel ellátott vasajtót, amit Gyula sikeresen fel is tör. Bent valami pulzáló, mágiával gazdagon töltött dologra lesz figyelmes, amit meg is fog és elszenved némi villámsebzést. Mindeközben Filibert elkezdi véletlenszerűen kihúzatni a rabok fogait az orkokkal és próbálja kideríteni, hogy itt van-e Laross kapitány, azonban nem akad a nyomára. Miután Gyula összeszedi magát, kilopódzik az ajtón és ellopja a fedélzetmester kulcsait, aztán a cipőfűzőire is kísérletet tenne, ami meghiúsul és Gyulának vissza kell szaladnia a pulzáló dolog termébe és magára zárnia az ajtót. A hajón harc veszi kezdetét a katonák és az orkok közt.

Filibert erre a csatározásra ér vissza. A harc gyorsan, de annál véresebben zajlik, egyszer még a fedélzetmesternek is sikerül megparancsolnia, hogy ugorjon a vízbe. A katonák végül mind életüket vesztik, az orkok közül csupán egyet sikerül stabilizálni. Eközben Gyula válogatás nélkül elkezdi szabadon engedni a foglyokat, akik a fedélzetre áramlanak és nekiállnak megszökni. A gnóm kísérletet tesz arra, hogy kikiáltassa magát a hajó kapitányává (míg Filibert bujkál a fogászati ellátás puszta ténye miatt), azonban csak egy mélyszerzet néni lenne elég lelkes. Minden fogoly inkább a távozást választja, még a csónakjukat is elkötik.

A kalandozók végül ráakadnak a szobára, ahol a varázshasználó rabokat tartják fogva. A raboknak még az ujjai is ki vannak peckelve, nehogy varázsolni tudjanak és csendvarázslat borítja a helyiséget. Elengedik őket, az ork Laross kapitányt, egy tündét és egy törpöt, valamint egy Berin nevű embert is, aki ezt követően segít nekik azonosítani a pulzáló dolgot: a hajót egy sárkány szíve tartja vízen. Gyula megpróbálja rávenni Filibertet, hogy fogja meg ő is, azonban a félszerzet ellenáll. Végül Berin meggyőzi őket, hogy ideje indulni és varázsol egyet, amitől a víz alatt lélegezve mindannyian meg tudnak lépni a sárkányról.

Másnap Hórusz ébredés után megidéz egy macskát és elküldi kémkedni a Tevronok birtokára. Balambér is felkel és lemennek a fogadóba reggelizni. Filibert egész nap az ágyat nyomja a másnaposság miatt. Az étkezés közben megbeszélik terveiket. Balambér felveti, hogy el kéne menjenek északra megnézni, mi tizedeli a favágókat és délre sem ártana elnézni az elveszett bácsi nyomában. Megjelenik egy idősebb mélyszerzet, aki Corvus-ként, Demetrius Tevron segédjeként mutatkozik be és átad három meghívót a temetői hősöknek másnapra, a nagyúr születésnapjára, emellett javasolja, hogy látogassák meg a Matilda és lányait némi elegáns ruházatért - természetesen a nagyúr költségére.

A kocsmában ül még egy asztaltársaság, két gnóm és két félszerzet, akik a Kisnagyemberek nevet viselő kalandozócsapat. Miután kiderül, hogy Hórusz és Balambér közli, hogy nekik nincs nevük vagy vezetőjük, a csapat egyes tagjai megvetőek lesznek. Elárulják, hogy ők a varázslótoronyba akarnak bejutni, amihez keresnek is embereket, ennek az időpontja azonban egyelőre bizonytalan, a megbízójuktól függ.

A reggeli végeztével felkerekednek és elmennek Ottokárhoz, a törp kovácshoz. Balambér átveszi a ráigazított mithrilpáncélt, Ottokár pedig megjegyzést tesz a rózsaszínes sebre az arcán. Hórusz megrendelést ad le egy aranygömbre, amibe mindenféle állati eredetű dolgokat kell beledolgozni. Ottokár erre mint "undorító cikesz" hivatkozik. Megbeszélik, hogy ha elkészült, Mikut fogja szalajtani az áruval és ő majd leadja a kocsmárosnak.

Ezt követően Hórusz lóvá alakul és kivágtázik a hátán a paladinnal. A templom mellett elhaladva az épp ételt osztó Artúr atya jelzi, hogy majd beszélne vele később. A fűrészmalmokhoz érve beszélnek a favágókkal, akiktől megtudják, hogy eddig egyvalaki tért vissza élve, aki egyedül kószáét az erdőben - ő is kar nélkül és szerinte valami kicsi és gyors vágta le azt. Az erdőben haladva, a hegyek tövében, túl az úton egyszer csak hangokra (főleg káromkodásra) lesznek figyelmesek. Kiderül, hogy rőtsipkások tanyáznak itt, akik épp agresszívan cserélnek eszmét egy emberi karokból és lábakból kirakott kör mellett. A kalandozók meglepik őket, de csakhamar sebes vagdalkozásba kezdenek sarlóikkal és rugdosódásba vasbakancsaikkal, amikkel elég erősek, de végül mégis sikerül őket legyőzniük. Előtte azonban éles füttyszót hallatva jeleznek, amire egyre közeledő fütty a felelet. Zsákmányul Hórusz elrakja az egyikük véráztatta sipkáját, majd felröppen.


Balambér áll még egy darabig a kör mellett a sziklapadon, amikor a hegyek felől meg is érkezik az erősítés: három tündérkopó (olyan, amilyenből egyet győztek le eddig, első kalandjuk során) és még több rőtsipkás. Mivel így is fennállt a veszélye, hogy otthagyják a fogukat, konfrontálódni nem szeretnének velük. A kopók nem jönnek közelebb a sziklapárkányt sütő napfény miatt. Balambér széttárja karjait, meghajol, és közli, hogy üdvözlet a Hideg Herceg szolgáinak. Számolatlan mennyiségű szitkozódás közepette kiderül, hogy a rőtsipkások nem a Hideg Herceget szolgálják ugyan, de legalább rituálét sem terveztek a végtagkörrel: egyszerűen megölik és csonkolják mindazokat, akik a földjükre tévednek, majd geometriai formákat kirakva hagynak elöl figyelmeztetéseket. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy az út a földjük határa. Miután ezt megtudják, Balambér futásnak ered, Hórusz pedig elrepül. A malmokhoz visszaérve átadják az információt a favágóknak is és délre lovagolnak.

A város határában Artúr atya megköszöni, hogy túlélte a szivolával való találkozást és odaadja Balambérnak saját, korábbi lovagi szent szimbólumát, amely fekete kőből, talán obszidiánból készült és a Sötétség jelét formázza (Amulet of the Devout). A városba visszaérve nagy sürgés-forgást látnak. Rákérdeznek egy járókelőnél, miért tart mindenki a kikötő felé, aki elmondja, hogy azért mert itt egy sárkány. Rájönnek azonban, hogy ez nem hús-vér sárkányt jelöl, hanem a Birodalom egyik zászlóshajója lehet.

Visszamennek a térre. Hórusz beugrik a varázsboltba, azonban Borbintól megtudja, hogy a kígyós botot megvásárolták Demetrius Tevron számára. Balambér közben a fogadóba megy, ahol felkiált, hogy "Angyal!". Ez nem kis feszültséget okoz a környezetben, hogy valaki így üvöltözik a tulajdonossal, az Angyal azonban nagyvonalúan magához inti. Balambér odalép, de rájön, hogy a bizonyíték Hórusznál van, így szóba elegyedik az aasimar mellett helyet foglaló hölggyel. Kiderül, hogy Lanának hívják és kutató, aki tengerentúli expedíciókat vezet. Javasolja, hogy tekintsék meg a kikötőben a sárkányt. Az Angyal végül türelmetlen lesz, így Balambér belekezd a délelőtt eseményeinek elbeszélésébe. Megérkezik Hórusz is, aki bizonyítékul átadja a sipkát, majd a szobájába megy. Balambér egyeztet a Kisnagyemberekkel, hogy majd mennének a toronyba csak szóljanak.

Hórusz mindeközben kifaggatja a visszatért macskát. A Tevron-birtok hatszög alapú épület, belső udvarral, közepén nagy fával. A földszinten sürgés-forgás, konyha, raktárak, pincében szintén raktározott dolgok, az emeleten pedig mindenféle tárgyalók találhatók. Az udvaron székek, aszalok, illetve épp egy emelvényt ácsoltak fából. Miután kifaggatta az állatot, lemegy. A kocsmárostól megtudja, hogy időközben ideért Miku az undorító cikesszel. A biztonság kedvéért ránéznek Filibertre is, aki szenved.

A kikötőbe mennek megnézni a sárkányt. Balambér a nyakába kap egy hajóbuzi kisfiút, aki szemmel láthatóan mindent tud és készségesen el is árul. Az óriási monstrum valóban hajó, ám akkora, hogy az építés során mágiával kell átszőni, hogy egyáltalán a vízen maradjon. Tamarel szigetén is túl horgonyoz, mert ott elég mély a vize. A hajó a Nyugat Sárkánya, egy sárkányszülött admirális, Vérekezű Konrád, az Orkok Mészárosának hajója. Annak idején őt bízták meg az Oszlop-szigetek okkupációjával. Felégette a part menti halászfalvakat és felgyújtotta a halászflottát, így a szigeteket sikeresen tudta annektálni a Sothomyri Birodalom. A kikötőben összeakadnak a halászbácsival, aki menekülőre fogja. Hórusz indákat varázsol, amik a bácsi mellett egy fél családot is foglyul ejtenek. Bocsánatkérések közepette kiszabadítják őket, közben kifaggatják a bácsit, hogy miért menekült. Azt állítja, hogy őt nem ragadták le krokodilok, csak úszni ment és azért menekült, nehogy visszakérjék tőle a pénzt. Bőkezűen kompenzálják és a csónakja helyét is elárulják. Ezt követően elmennek a Liliána könnyére, ahol a kapitány utasításba adja a matrózoknak, hogy nem balhézhatnak Konrád sleppjéből senkivel.

Meglátogatnak egy csehót a kikötőben, hátha ráakadnak a harmadik fickóra, aki megpróbált az orkokkal balhézni korábban. Így a nyomára juthatnak annak is, mire való a kulcs. A góliát kocsmáros elárulja, hogy leírás alapján ők a Monti fivérek lehetnek, akik Hix nagyúr emberei. Elmeséli, hogy a nagyapja idejében még mindenki a Hixeknek dolgozott. Hórusz hagy ott egy idézett patkányt, hátha látja a megmaradt Monti-fivért, aztán visszamennek a Varázsló Süvegébe.

Az Angyaltól megtudják, hogy a sárkány Új-Sothomyrba tart, mivel háborúk híján nem árt néha erőt demonstrálni, így megjáratják birodalom-szerte. A Nyugat Sárkánya fogja szállítani a rabokat a távoli börtönkolóniára. Ezt követően elmennek aludni. Balambér álmában megjelenik a szivola és csábítgatja. Felveszi a nevelőanyja, majd az igazi anyja arcát is.

Reggel a patkány visszatérve elpanaszolja, hogy elég sokat küzdött az életéért a macskák miatt, de nagyjából ennyi. Elmennek drága öltözéket varratni a Matilda és lányaiba, ahol el is készítik azokat - természetesen Tevron nagyúr számlájára. Délután lesznek átvehetők, addig is Matilda fürdést javasol. Az álom nyomán Hórusz felveti, hogy keressék fel Tamarelt, hátha ő tudja, hogyan lehet megidézni a lényt, hogy aztán legyőzzék. Bérelnek egy másik halászt, aki elviszi őket a szigetre. Tamarel unokaöccsei épp gyakorolnak, szemmel láthatóan jól megy nekik a harc. Becsatlakoznak a reggelibe, majd Tamareltől és Mattiastól megtudják, hogy az ilyen pokolbéli lényeket, mint a szivolák, áldozatbemutatással és a szerződéskötés ígéretével lehet megidézni.

Ezután úgy döntenek, felkeresik a druidákat. Balambér terve, hogy felvetik nekik, hogy kéne néhány druida északra, újranöveszteni a kivágott fákat. Így a fűrészmalmok nem fogynak ki, tehát biztonságban marad a déli erdő, a favágóknak pedig nem kell az úton túlra menniük. A nem túl beszédes halász elviszi őket a déli rengeteg szélére. Itt megjelenik a gnóm és az óriásvadkan és elmondják, hogy a déli csücsöknél lakó emberekkel konfrontálódtak, így holnap esténél előbb nem tudnak beszélni. Most folyik a tanácskozás, hogy mi legyen. A kalandorok megígérik, hogy másnap visszatérnek. Ezt követően a hajóroncshoz mennek, hogy átvizsgálják. A hajó bort szállított, azon kívül nem igazán találnak semmit, pedig Hórusz még rákká is átváltozott. Úgy döntenek, ha már nyakig vizesek, akár a fürdést is megejthetik itt.

Visszaérve felnyalábolják a ruháikat Matildánál és visszamennek a Varázsló Süvegébe. Összefutnak az Angyallal, aki egész nap a haját igazgatta, hogy tökéletesen mutasson az esti rendezvényen. Filibertet nem találják a szobájában. Felöltik öltözetüket, és kevés fegyverrel elindulnak a Tevron-villa felé. A meghívóval beengedik őket az eseményre, ahol nagy a sürgés. Beszélgető csoportok, kaja, pia, zene, minden van.


Hamarosan megérkezik Konrád is, aki vörösbőrű, bottal közlekedő sárkányszülött. A társaságát főként civilruhás katonák alkotják és egy kopasz gnóm, aki valamiféle egyházi főméltóság lehet. Balambér szóba elegyedik vele a szivolák megidézésével kapcsolatban, ő pedig felveti, hogy másnap látogassa meg a sárkányon. Hórusz eközben észrevétlenül elkezd körülnézni a villában, még a könyvtárban lévő könyveket is kihúzkodja, hátha megtalálja a kígyós botot - vagy legalább egy titkos ajtót. Esther Tevron közben édesapjának ad át egy hosszúkás csomagot, azonban csak egy míves, halfarkas túrabot van benne. Balambér rájön, hogy nem ártana ajándékot adni, így meglepi Demetrius nagyurat az ugrásra alkalmas kőgyűrűvel, aki ezt követően jelzi, hogy a bál után szívesen váltana pár szót a csapattal. Demetrius-on látszik, hogy félork, Estherben jóval haloványabban mutatkozik az ork vér. Ezt követően Balambér szóba elegyedik a madaras címerben pompázó félelf Hixekkel. A nagyúr idős figura, van vele egy fiatalabb nő és egy férfi is. Némi kokettálás történik Balambér részéről, megtudja, hogy egykor ez is a tünde Királyság épülete volt, azonban megette az idő vasfoga. A nagyúr némi rosszmájúsággal megjegyzi, hogy Tevron ezt legalább szépen felújíttatta.

A zenekar elhallgat, Tevron nagyúr pedig beszédhez emelkedik szólásra. A tetőn azonban egy alak elkiáltja magát: "Halál a gyilkosra!", azzal nyílvessző üti át Konrád admirális vállát. Kitör a fejetlenség, Hórusz felrepülve a merénylő nyomába ered és követi a falon túlra is, azonban annyit lát, hogy az lesétált, mintha nem hatna rá a gravitáció, majd láthatatlanná vált. Ezután nem akad a nyomára. Közben Balambér gyógyít Konrád admirálison, majd Demetrius nagyúr jelzi, hogy lehet inkább mégis most kéne beszélni. Balambér szól a kapuőröknek, hogy küldjék utánuk Hóruszt a nagyúr irodájába.

A harcot követően Hórusz meggyógyítja Arthur atyát, aki magához tér és hirtelen valamiféle nagy fényességbe rántja magával Balambért. Az ork két beazonosíthatatlan, testtel nem bíró hangot hall és érzi magán a vonalat, ahol a szivola végigsimított az arcán: „Oszlop-szigetek fia! Igaz bajnokunk lettél, mert megjelölt az ellenség.” Miután ismét a többiek körében van a temetőben elmondja esküjét. Ezt követően az arctalan segítőjükről kiderül, hogy Egbert az. Elkezdik kifaggatni a boszorkánymestert (mivel, ahogy sejtették, valóban az). Arthur atya addig elmegy, hogy lerázza az érkező városőröket. Egberttel ott van a macskája is, amelynek számos különböző állatalakot képes adni. Megosztja velük, hogy Simon bácsi halálát semmiképp nem kívánta, ez csak akkor történhet meg ilyesfajta altatóval, ha valamiféle ördögi behatás van a dolog mögött.


Mivel Egbert hajlandó a csapattal tartani, hogy kihallgassák, átvágnak a városon és lemennek a kikötőbe, ahol beleültetik az egykori halászbácsi csónakjába és kieveznek vele a nyílt vízre. Közben Filibert végig ráfogja Balambér számszeríját. Elárulja, hogy a lovaghoz hasonlóan ő is Rúfusz atyánál fogott bele az Egyház nyújtotta képzésbe, azonban ahogy ellentmondásokba ütközött és apokrif iratok közt kutakodott, rájött, hogy több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes. Így hát elhagyta a klérust és boszorkánymesternek állt. Kiderült számára, hogy van egy olyan boszorkánypáholy, amely nem adja el a lelkét semmilyen entitásnak, hanem ehelyett csupán megcsapolják a világegyetem szféráinak energiáit. Azt mondja, ezért lopta el a dobozt is. A mélységi nyelvű nonszensz versike, amely agyagtáblán szerepelt, ugyanis az eredeti és tartalmazza a nevét annak az etika feletti vagy alatti förmedvénynek, amelyről a vers szól. A táblát ugyan a fogadóban hagyta letétben, de ő is tudja, milyen valós veszély, hogy rossz kezekbe kerülve megidézhető vele a lény. Azért döntött úgy, hogy altatót kever az ételbe, mert útközben könnyebb volt ellopni, mint megvárni, hogy Rubek és Tupek leszállítsa Tamarelnek, akihez aztán jóval nehezebb lett volna betörni.

Emellett bemutatja illúzionista tudományát is és megmutatja, hogy simán tudja cserélgetni az arcát. Amikor egy pillanatra Filibertté változik, a félszerzet kezében elsül a nyílpuska. Kicsit küzd vele, végül Balambér húzza fel a fegyvert. Szemmel megbeszélik, hogy elvihetik Tamarelhez az őt meglopó boszorkánymestert. Hórusz jelez Filibertnek, hogy szóljon a tündének, ő pedig úgy tesz, mint aki tudja, hogyan is kell ezt csinálni, miközben Balambér a sziget felé kezd evezni.

A csónakból kiszállva nem látnak fényt a villa felől. Ahogy közelednek az ajtó felé, Tamarel nyit ajtót lámpással a kezében. Hórusz bemutatja őket egymásnak, ekkor derül ki számukra, hogy Egbert valódi neve Matteus. Balambér kávét kér, mivel hosszú napon vannak túl, amit utána tejjel önt össze. Felmennek a dolgozószobájába. Közben megérkezik a másik két tünde is sárosan, a nagyúr pedig elmondja, hogy ilyenkor szokták végezni harci gyakorlataikat. Beszélgetni kezdenek, a tünde közben kifizeti hőseinket. Matteussal megállapodnak, hogy átadja neki az agyagtáblát és bizonyítandó, hogy nincs vele semmiféle gonosz terve, csak nem szeretné, ha rossz kezekbe kerülne, megmutatja, hogy van egy másik, hiánytalan dobozkája.

A kalandozók közben visszaindulnak a Varázsló Süvegébe. A kikötőbe érve Hórusz keres valamiféle haldögöt egy varázslatához, miközben Filibertet leszólítják a Liliána Könnyének orkjai, hogy jöjjön zenélni. Balambér fejcsóválva követi a hajóra. Hórusz úgy dönt, neki elég volt ebből a napból és a fogadó felé indul. A kocsmába érve megvacsorázik, közben azt látja, hogy az Angyal épp egy nővel tárgyal, de ignorálja a dolgot és felmegy a szobájába.

Eközben a hajón Filibert kórust szervez az orkokból és előadja legújabb tanulságos-bohó művét, amely „A horgász és a krokodil” címet viseli. A koncert után itatják és befejezik a tetoválását is. Balambér közben sárkánysakkleckék ürügyével beszélgetésbe elegyedik a kapitánnyal, aki elmondja, hogy mind a hajó, mind az orkok többsége az Oszlop-szigetekről jött, ahogy a Nagymester is (aki ismét nincs jelen). A ruházata miatt Balambér rájött, hogy a Tevronok testőrségét a Nagymester képezte, náluk van látogatóban. A hajó emiatt legkorábban a Tevron úr születésnapját követő napon fut ki. Megtudja azt is, hogy az itteni nagy házak előszeretettel képeztetik testőreiket az Oszlop-szigetek harcos szerzeteseivel a városban lévő fegyverviselési törvények miatt.

Cirka három óra mulatást követően ők is a Fogadó felé veszik útjukat. Az asztalnál Filibert kikérdezi Balambért, hogy miről is szólt az esküje, mit jelent az, hogy ő lett a bosszú. Az ork beszámol róla, hogy az ártatlanok védelme a fő fókusza és az őket fenyegető gonosz elpusztítása, ha kell, kontinenseken át tartó üldözés után. Aztán megbeszélik azt is, hogy ha lehet, a bárd ne koldusszegény embereknek adjon kölcsön uzsorakamatra és végezze titokban piszkos kis üzelmeit. Végül ők is nyugovóra térnek.

A kalandozók az ülést 3. szinten kezdik. Megérkeznek Tamarel szigetére az elhagyatott csónakkal. Balambér felveti, hogy este elmehetnének a bácsi temetésére és ha már ott vannak, letenné a lovagi esküjét. Az egyik tünde testvér felvezeti őket az előtérben lévő, bal kéz felőli lépcsőn, a nagyúr dolgozószobájába. A szoba kupolás padlástér, zsúfolásig tele tekercsekkel, könyvekkel, cseréptöredékekkel, itt-ott még lombikokban tárolt csápok is láthatók. Egy asztalon kiterített papírosok mögött ücsörög Tamarel. Megkérdezik tőle, hogy rátalált-e már Egbertre, ő azonban csak annyit látott, hogy a városban volt, emberi alakban. Este próbálkozik újra a varázslattal.

Hórusz szeme térképeken akad meg, van köztük olyan is, amelyen a régi ligete volt látható, így nekiáll átböngészni őket. Messara és környéke térképén még csak a belső falig tartottak a város épületei. A keresztúttól észak felé haladva út visz egy toronyhoz, amelynél tabujelzés látható. Innét még nemigen tért vissza senki. A toronytól északra szaggatott vonal látható, de törp kolóniának nincs nyoma.

Tamarel közben kifaggatja Balambért, honnét való a hátán lévő mithrilpáncél, aki elmeséli, miféle fajzatokba futottak bele a barlangokban. A liget védelmében a druidákról nem beszél. Tamarel leemel egy könyvet, lapozgatja, majd megkérdezi, hogy így néztek-e ki a sárkányhibridek és képet mutat nekik. Elmeséli, hogy egy testvérnépük kipusztítója, a Zarlon nevű sárkány készített ilyen borzalmakat. Róla is képet mutat, az egyik felén feketesárkány alakjában, a másikon sötét tündeként. Zarlon volt az a sárkány, aki miatt elbukott a Harmadik Tünde Királyság, amely főként a Nagy Déli kontinens dzsungeleire terjedt ki. (Messarát és az elszórt part menti városokat még az Első Királyság tündéi alapították.) Balambér megmutatja a platina érméket is, amelyek még az Első Királyság idejéből valók és nem kimondottan ritkák. Ezeken Sinur, a főváros látható a Nagy Déli kontinensen. Emellett megmutatja nekik a régi királyság más anyagú pénzeit is.

A kalandorok ezután a törp feliratról kérdezik, amit könnyedén lefordít: „Kapu, ami bármikor nyitva áll a barátok számára.” Még egy barátságkulcsot is tud mutatni, amely leginkább kártyára hasonlít. Az övét egy Ottokár nevű törp készítette, ám hangsúlyozza, hogy nem fog működni az itteni ajtón. Barátságkulcsot ugyanis csak az a törp készíthet, aki az eredetileg az ajtót készítette, esetleg az ő vérvonalából valaki.

A csapat visszamegy Messarába, Hórusz és Filibert vásárolgatni mennek. Balambér eközben meglátogatja a törp kovácsot, akitől Hórusz korábban íjat vett. Leadja nála a mithrilpáncélt, hogy igazítsa rá, ez másnapra fog elkészülni. Ezután nekiáll kifaggatni a barátságkulcsokról és az ajtóról. A kovács elmondja, hogy tudomása szerint sosem volt törp kolónia a környéken, de az egyik nagypapája, aki szintén kovács volt, váltig állította, hogy Messara környékéről származott, ráadásul még a barátságkulcsok készítésének titkát is az unokájára hagyta. Azonban barátságkulcsot csak olyannak lehet csinálni, akivel valóban volt valami közös, kötődést kialakító esemény. Emellett beváltja a platinát fogalomban lévő aranyra, amit aztán szétoszt társai közt. Cserébe Hórusz is ad pénzt, ami a kürt eladásából számazik.


Estefelé a kalandozók elmennek Simon bácsi temetésére. A temetőben kisebb csapatnyi ember gyülekezik, köztük két katona, tiszteletadásul a veteránnak. Arthur atya elkezdi celebrálni a temetést, azonban Balambér észreveszi, hogy Simon holtteste mocorogni kezd. Riasztja a tömeget és a sírhoz fut. Arthur megerősíti, hogy itt valóban van valamiféle gonosz. Nem csupán a bácsi mellkasára mutat, hanem a tömegre is, amelyből kiválik egy néni, aki szivolává változik.

A démon végigsimítja az egyik katona arcát, aki a hatása alá kerül és ellenük fordul, a másik azonban szembeszáll vele. Hórusz megpróbálja egy indával elrántani az atyát a közelből, aki azonban támadásnak hiszi és semlegesíti. Filibert megsokszorozza magát egy illúzió segítségével. Aprócska imp ugrik Balambér nyakába, akit végül egyetlen ütéssel leterít. Ezután nyakláncot vesz észre a bácsi nyakában, amelyet letép róla és megpróbálja összetörni csatakalapácsával. A sírkő megreped, a nyaklánc azonban sértetlenül megússza.


Ezalatt Hórusz és Filibert semlegesítik a katonákat, Arthur pedig leginkább gyógyítással veszi ki a részét a harcból. Hórusz varázslatai szemmel láthatóan leperegnek a démonról. Amikor Balambér odaér hozzá, ő is kap egy arcsimítást, így szintén a szivola szolgája lesz és társaira támad. A szörnyeteg megpróbálja Arthurt is eltenni láb alól, Filibert késeire azonban nem olyan immunis, mint Hórusz varázslataira. Közben csatlakozik az összecsapáshoz egy ismeretlen alak is, aki a sötétből, a bokrok közül lövöldöz villámokat a pokolbéli rettenetre. Még akkor sem látni az aráct, amikor közelebb lép. Filibert végül felugrik a társait támadó Balambérra és leüti, aki ettől - ahelyett, hogy kifeküdne -, magához tér. A szivola közli, hogy ez jó móka volt, magához veszi a bácsi medálját a sírkőről, majd hátradőlve eltűnik a semmiben.Filibert még meg tudja állapítani, hogy Arthur atyában még pislákol az élet szikrája, amikor is Tamarel zavart hangját hallja. A nagyúr némi nyökögés után közli velük, hogy Egbert, akit egészen idáig kerestek, ott van velük a temetőben.

A kalandozók a tó partján belefutnak a furcsa hangok forrásába: egy innen póknak, onnan ráknak tűnő förtelembe. Közben a szörny másik két testvérkéje felettük függ a mennyezeten. Harcba keverednek, míg végül sikerül legyőzniük az undormányokat. Csakhogy korai volt a leverésük felett érzett öröm, ugyanis a tóból kiemelkedik még öt testvérkéjük és egy jóval nagyobb lény, amely az anyaállatnak bizonyul.

Míg Hórusz és Filibert a kicsiket próbálja távol tartani (egyet le is szednek), Balambér a nagyot lövi, miközben mindannyian a kijárat felé mozognak. Úgy döntenek, az lesz a taktikus lépés, ha hagyják a nagyobb lényt utánuk jönni és beszorulni a patakocska járatába és távolról hadakoznak vele. Az ötlet jónak tűnik, a kicsinyei vissza is fordulnak. Csakhogy ezután a lény hálót lő Balambérra, aki fogságba esik. Hórusz kígyó alakját felvéve kel birokra a szörnnyel, míg Filibert késével kiszabadítja társát és átcsúszik az óriás állat lábai közt, hogy közre tudják fogni. A helyzet azonban csakhamar reménytelenbe fordult, így menekülésre kényszerültek. Hórusz a járatból hasonló hangot hall, mint a szörnyé, így joggal gondolhatja, hogy az apaállat is becsatlakozik a küzdelembe. Balambér azonban nem hallja meg és előre fut - egyenesen bele Kokiba, aki hangutánzással kényszeríti meghátrálásra a szörnyeteget. Balambér ekkor még reménykedik, hogy a góliát segítségével le tudják verni, ő azonban nem érti, miért is kéne, amikor az itt lakik.


Miután kimennek a járatból, Balambér visszahelyezi a veszélyt jelző pecsétet a nyílás fölé. A barlangrendszerben továbbindulva másik járatra bukkannak, amely hatalmas vasajtóban végződik és felettébb emlékeztet a Vasasszony-beli vasasszony szobrára. A kaput törp rúnák borítják, amelyeket Hórusz lemásol, miközben Filibert kiszúr egy vékonyka kulcslyukat. Némi balfaszkodás és sérülések árán megpróbálják kinyitni, amit Koki és Balambér tétlenül végignéznek.

A barlangrendszerben kóborolva felfedezik a sárkányhibridek alvóhelyét. Itt réginek tűnő platina érmékre bukkannak, amelyeket Balambér vesz magához. Az érméken tünde látható, tájkép folyóval és egy torony is. Talán a város előtti város képe? Emellett drakonik nyelvű könyvecskére bukkannak, ami az egyik hibrid naplója lehet. Térképeket találnak a barlangrendszerről a számukra ismeretlen szöveg mellett. Aztán az íráskép változik, majd félbeszakad.

Visszamennek a felszínre, Ondar kinyitja a barlang "ajtaját". Megköszöni a közreműködést, látszik, hogy a faszobrok már kevésbé szenvednek. Jutalmul Hórusz druidafókuszt szolgáltató virágjából növeszt egy holdsarlót neki. Filibert közben beszél a gnóm szobrával, ami lehetetlenül lassan válaszol. Megtudja, hogy egykor a Gárnitok alatti törpökkel kapcsolatban álltak, a kapu kinyitásához pedig a Barátság Klucsára van szükség.

A kalandorok visszaindulnak a csónakhoz, ám a bácsit nem találják. A környéken valamiféle mancsnyomokat látnak és dulakodás jeleit, de a nyomok visszavezetnek a vízbe. Megállapítják, hogy valószínűleg nincs esélyük a bácsi nyomára bukkanni, így beülnek a csónakba és elindulnak vele Tamarel nagyúr szigetére.

A barlangba lépve hőseink azzal szembesülnek, hogy minden tele van régi, kérges gyökerekkel, amelyek közt két szoborszerű faragvány látható. A falakat borító lepattogzott rétegek freskók lehettek régen, illetve ismeretlen írásjeleket látnak. A plafonon látható néhány nyílás, a világítás nagyját mégis apróbb fáklyák szolgáltatják. Az öreg fődruida, Ondar bőre szintén fakéregszerű. Hórusz szóba elegyedik vele, így megtudják tőle, hogy a ligetek entrópiáját ők is tapasztalják. Elmondja, hogy ő itt a harmadik fődruida, akik jóval tovább élnek fődruidaságukból fakadóan. Amikor gyermek volt, még a folyók sem így folytak, a mezők helyén fák nőttek és a fiatalok sem akartak háborúságba kezdeni. Az első fődruida tünde volt, a második gnóm - a szobrokról nem tudni, hogy róluk készült faragványok vagy ők maguk-e.

Húsz évvel ezelőtt jött egy gonosz sárkányféreg, akit sikerült megölniük, bizonyos részeit (mint a góliát fejszéje) felhasználták. Azonban volt két társa (feltehetőleg sárkányszülöttek), akik bevették magukat a barlang további részeibe, amiket a druidák ezután lezártak. Ők azóta is mérgezik az erdőt - az egykori fődruidák szobrai azóta a "fájdalom, méreg" szavakat ismételgetik. Nemrégiben expedíciót küldtek le, akik azóta sem tértek vissza, ezt azonban nem kötötték a helyiek orrára. Ondar megkéri a hősöket, hogy segítsenek az ügyben. Koki, a góliát szintén jönne velük, mivel neki is ment le korábban atyafisága. A kalandozók a küldetés előtt pihenőre térnek. Alvás előtt Filibert hangot hall, méghozzá Tamarel nagyúrét: "Láttam a közös barátunkat, de csak annyit tudok, hogy Messarában van. Holnap újra próbálkozom". Erre csak annyit felel: "Lementünk vidékre, napokon belül visszatérünk."

Kora hajnalban ébreszti őket Ondar és Koki. Csendben a barlangba mennek, ahol Ondar belekapaszkodik egy kőfalba és rétegről-rétegre elhúzza. Miután a kalandorok Kokival együtt belépnek a feltáruló járatba, Ondar visszahajtogatja mögöttük a követ. A járatokban fluoreszkáló növények biztosítanak némi fényt. Itt még Koki sem járt, azt azonban hallotta, hogy a barlangok régen összeköttetésben álltak Messarával, mások szerint egészen a Gránitokig húzódnak. Az egyetlen olyan dolog a járatokban, ami úgy néz ki, mint valami emberkéz-alkotta, a falakon lévő jelzések. Azt azonban Koki sem tudja, hogy mik lehetnek, mivel nem a druidák készítették ezeket.


Az egyenes járat végéhez érve elágazáshoz érkeznek, amelynél balra fordulnak. Egy következő elágazás után balra omlásba ütköznek, tovább haladva pedig egy kicsiny nyíláshoz érnek. Beküldik Filibertet, kötéllel a derekán. Bemászik, míg végül egy kétszer két méteres lyuk kerül a lába elé, amelynek nem látszik az alja. Követ hajít bele, majd némi várakozás után csobbanást hall, azt követően pedig furcsa, kerregő-szörcsögő hang üti meg a fülét, így a meghátrálás mellett dönt.

Kint Hórusz több helyről is motoszkálást hall. Az előttük lévő járat szélesedni kezd. Ezen tovább haladva tágas terembe érnek, melyben egy ravatalra bukkannak, amin csontváz fekszik. Kezei közt fém botot tart, tagjai emberszerűek, a koponyája viszont hüllőforma. Azt sikerül megállapítaniuk, hogy ez nem sárkányszülött, hanem valamiféle furcsa, tenyésztett hibrid homunkulusz. Hórusz elveszi a botot, mire sziszegő hangot hallanak: "Tolvajok! Megfizettek! Ha nem is általam, majd apám végez veletek!"

A sötétségből egy másik hibrid támad rájuk, kardjai a tünde testvérpár fegyvereire emlékeztetnek. Koki is odateszi magát a harcban, így különösebb megerőltetés nélkül legyőzik a förmedvényt. Balambér imát mond felette és leszedi róla a mithrilpáncélt. A harc végeztével különféle csontvázakra és maradványokra bukkannak, amelyek felett Koki sírva fakad. Balambér itt is imát mond. Hórusz ezután gyógyító igét bocsát az idáig lenyúló gyökerekre és kap egy kis virágot druidikus fókusz gyanánt.

Hőseink úgy döntenek, hogy a gyászoló Kokit magára hagyva körülnéznek a járatokban, míg az egyikben druidapecsétre bukkannak, amely egyértelmű veszélyre figyelmezteti őket. A követ felemelve mélybe vezető járatra bukkannak, amely mentén létrafokok vezetnek lefelé. Az aljára érve emberalkotta járatra bukkannak, amelyben középütt patak csordogál. A föld alatti folyócskát követve elérnek egy barlangba. A patak tóvá szélesedik, valószínűleg ide dobhatta Filibert a követ, ugyanis megüti fülüket a már hallott kerregő-szörcsögő hang. A tó mellett rák- és pókszerű vonásokat egyaránt viselő szörny várja, hogy reggelizhessen a kalandozókból.