A harcot követően Hórusz meggyógyítja Arthur atyát, aki magához tér és hirtelen valamiféle nagy fényességbe rántja magával Balambért. Az ork két beazonosíthatatlan, testtel nem bíró hangot hall és érzi magán a vonalat, ahol a szivola végigsimított az arcán: „Oszlop-szigetek fia! Igaz bajnokunk lettél, mert megjelölt az ellenség.” Miután ismét a többiek körében van a temetőben elmondja esküjét. Ezt követően az arctalan segítőjükről kiderül, hogy Egbert az. Elkezdik kifaggatni a boszorkánymestert (mivel, ahogy sejtették, valóban az). Arthur atya addig elmegy, hogy lerázza az érkező városőröket. Egberttel ott van a macskája is, amelynek számos különböző állatalakot képes adni. Megosztja velük, hogy Simon bácsi halálát semmiképp nem kívánta, ez csak akkor történhet meg ilyesfajta altatóval, ha valamiféle ördögi behatás van a dolog mögött.


Mivel Egbert hajlandó a csapattal tartani, hogy kihallgassák, átvágnak a városon és lemennek a kikötőbe, ahol beleültetik az egykori halászbácsi csónakjába és kieveznek vele a nyílt vízre. Közben Filibert végig ráfogja Balambér számszeríját. Elárulja, hogy a lovaghoz hasonlóan ő is Rúfusz atyánál fogott bele az Egyház nyújtotta képzésbe, azonban ahogy ellentmondásokba ütközött és apokrif iratok közt kutakodott, rájött, hogy több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes. Így hát elhagyta a klérust és boszorkánymesternek állt. Kiderült számára, hogy van egy olyan boszorkánypáholy, amely nem adja el a lelkét semmilyen entitásnak, hanem ehelyett csupán megcsapolják a világegyetem szféráinak energiáit. Azt mondja, ezért lopta el a dobozt is. A mélységi nyelvű nonszensz versike, amely agyagtáblán szerepelt, ugyanis az eredeti és tartalmazza a nevét annak az etika feletti vagy alatti förmedvénynek, amelyről a vers szól. A táblát ugyan a fogadóban hagyta letétben, de ő is tudja, milyen valós veszély, hogy rossz kezekbe kerülve megidézhető vele a lény. Azért döntött úgy, hogy altatót kever az ételbe, mert útközben könnyebb volt ellopni, mint megvárni, hogy Rubek és Tupek leszállítsa Tamarelnek, akihez aztán jóval nehezebb lett volna betörni.

Emellett bemutatja illúzionista tudományát is és megmutatja, hogy simán tudja cserélgetni az arcát. Amikor egy pillanatra Filibertté változik, a félszerzet kezében elsül a nyílpuska. Kicsit küzd vele, végül Balambér húzza fel a fegyvert. Szemmel megbeszélik, hogy elvihetik Tamarelhez az őt meglopó boszorkánymestert. Hórusz jelez Filibertnek, hogy szóljon a tündének, ő pedig úgy tesz, mint aki tudja, hogyan is kell ezt csinálni, miközben Balambér a sziget felé kezd evezni.

A csónakból kiszállva nem látnak fényt a villa felől. Ahogy közelednek az ajtó felé, Tamarel nyit ajtót lámpással a kezében. Hórusz bemutatja őket egymásnak, ekkor derül ki számukra, hogy Egbert valódi neve Matteus. Balambér kávét kér, mivel hosszú napon vannak túl, amit utána tejjel önt össze. Felmennek a dolgozószobájába. Közben megérkezik a másik két tünde is sárosan, a nagyúr pedig elmondja, hogy ilyenkor szokták végezni harci gyakorlataikat. Beszélgetni kezdenek, a tünde közben kifizeti hőseinket. Matteussal megállapodnak, hogy átadja neki az agyagtáblát és bizonyítandó, hogy nincs vele semmiféle gonosz terve, csak nem szeretné, ha rossz kezekbe kerülne, megmutatja, hogy van egy másik, hiánytalan dobozkája.

A kalandozók közben visszaindulnak a Varázsló Süvegébe. A kikötőbe érve Hórusz keres valamiféle haldögöt egy varázslatához, miközben Filibertet leszólítják a Liliána Könnyének orkjai, hogy jöjjön zenélni. Balambér fejcsóválva követi a hajóra. Hórusz úgy dönt, neki elég volt ebből a napból és a fogadó felé indul. A kocsmába érve megvacsorázik, közben azt látja, hogy az Angyal épp egy nővel tárgyal, de ignorálja a dolgot és felmegy a szobájába.

Eközben a hajón Filibert kórust szervez az orkokból és előadja legújabb tanulságos-bohó művét, amely „A horgász és a krokodil” címet viseli. A koncert után itatják és befejezik a tetoválását is. Balambér közben sárkánysakkleckék ürügyével beszélgetésbe elegyedik a kapitánnyal, aki elmondja, hogy mind a hajó, mind az orkok többsége az Oszlop-szigetekről jött, ahogy a Nagymester is (aki ismét nincs jelen). A ruházata miatt Balambér rájött, hogy a Tevronok testőrségét a Nagymester képezte, náluk van látogatóban. A hajó emiatt legkorábban a Tevron úr születésnapját követő napon fut ki. Megtudja azt is, hogy az itteni nagy házak előszeretettel képeztetik testőreiket az Oszlop-szigetek harcos szerzeteseivel a városban lévő fegyverviselési törvények miatt.

Cirka három óra mulatást követően ők is a Fogadó felé veszik útjukat. Az asztalnál Filibert kikérdezi Balambért, hogy miről is szólt az esküje, mit jelent az, hogy ő lett a bosszú. Az ork beszámol róla, hogy az ártatlanok védelme a fő fókusza és az őket fenyegető gonosz elpusztítása, ha kell, kontinenseken át tartó üldözés után. Aztán megbeszélik azt is, hogy ha lehet, a bárd ne koldusszegény embereknek adjon kölcsön uzsorakamatra és végezze titokban piszkos kis üzelmeit. Végül ők is nyugovóra térnek.