A három kalandor kifaggatja a táborban Rubeket és Tupeket, akik elárulják, hogy Tamarel H’akat nagyúr megbízásából szállították a ládát. Az öregnénit kifaggatva viszont nem derül ki egyértelműen, hogy a bácsi miben halt meg, a néni nem tud semmit a testén lévő jelekről.

A kis csapat követni kezdi a rabló nyomait, ám nem érik utol. Útközben fényt látnak és kétoldalról lecsapnak rá, azonban csak a ládát találják meg, amely világít. Átnézve egy katalógusra bukkannak, amelyben az egyes kártyácskák különféle anyagokból készültek és mindegyiken más-más nyelvű szöveg olvasható. A mennybéli és a közös nyelvű szöveget összevetve kiderül, hogy mindegyiken ugyanaz a szöveg található, ami azonban nonszensz versike. A kártyák közül azonban hiányzik egy - a mélységi nyelvű.

Egbert nyomait megvizsgálva az látszik, hogy van vele egy macska is, ami a kalandozócsapat feltételezése szerint valamiféle famulusi szerepet tölthet be. Az erdőből ezt követően nyávogást hallanak, azonban hamarosan kiderül, hogy csak Filibert szopatta társait, hogy "éberen tartsa" (?) őket.

Továbbmenve egy útjelzőt találnak, amúgy Messarát nyugat felé mutatja, északnak egy kísértetjárta kastélyt jelez, déli irányba pedig katonai tábort, akik az utat építik tovább, Vasasszonyon túlra. Kettéválnak: Hórusz és Balambér követik Egbert nyomait, Filibert pedig a katonai tábor felé veszi az irányt, hogy lovakat szerezzen. Sikerül is egy, a császárné kényes ügyeiről fabrikált történettel lyukat beszélnie a táborparancsnok hasába, aki két lovat biztosít, illetve átadja az információt, miszerint dezertőrök banditáskodásra adták a fejüket. Mindeközben Balambér megpróbálkozik azzal, hogy hangosan felolvassa az egyik kártya szövegét a ládikából, azonban nem történik semmi. Filibert hamarosan utoléri társait és immár lóháton folytatják útjukat Egbert mögött. Hamarosan találkoznak egy másik csapat katonával, akik Messara felől érkeznek. Tőlük megtudják, hogy Egbert egy hamis történetet beadva kicsalt tőlük egy lovat és azon ment tovább Messara felé.

A városkapuhoz érkezve kifaggatják az őröket, hogy láttak-e egy embert macska társaságában, ők azonban csak egy mélyszerzetet engedtek be hajnalhasadtakor, holló kíséretében. A kalandorok azt gyanítják, hogy Egbert alakot váltott. Úgy döntenek, itt maradnak A kései utazóhoz címzett kocsmában és váltott őrségben kipihenik magukat. A kocsmáros meglepődik, hogy ilyenkor hogyhogy nem mennek be A varázsló süvegébe helyet foglalni, de azért ad szobát. Közben figyelik a kaput, hátha látják távozni Egbertet vagy a mélyszerzetet vagy esetleg megérkezni a karavánt.

Másnap a kompánia (Hórusz, Filibert és Balambér) elindul egy karavánnal Messarába. A kőgyűrűről és a vadászkürtről kiderül számukra, hogy varázserejű tárgyak. Útiköltségük tartalmazza az aznapi vacsorát is. Útközben megismerkednek a karaván többi tagjával. Abakuk, Mako és Egbert mellett velük utazik egy kis család, apa-anya-gyerekek a jobb élet reményében, egy idős házaspár és két gnóm régiségkereskedő. Filibert kiszedi a gnómokból, Rubekből és Tupekből, hogy megrendelésre visznek egy ládikót Messarába, majd leboltolja velük, hogy vigyék pónivontatta szekerükön és rájuk sóz némi réginek hazudott ruhát. (A pónit szintén Filibertnek hívják.) A déli pihenőnél Balambér imádságot vezérel, de csak egyetlen lelkes templomjáróra talál a nénike személyében. Nem sikerül semmi kideríteniük a sylvan feliratról. Azonban azt megtudják, hogy az úttól északra, a Déli Gránitokban található a népnyelv szerint egy mennyekbe vezető lépcső.


Balambér és Hórusz megbeszélik életük történetét. Balambér elmeséli, hogy talált gyermek, akit sothomyri embercsalád fogadott örökbe, az Orgonássy família, akik hosszú nemzedékek óta őröket adnak a városnak. Apja, Eugén törvénytiszteletre nevelte, anyja, Lavínia pedig empátiára. Filiberttel gyermekkoruk óta barátok és volt egy Cicus nevű kisegere. Őt is városőrnek szánták, ám rájött, hogy apja korrupt, így paladinnak állt. Mestere Félkarú Oleg, tanítója pedig Rúfusz atya volt. Képzése végén kapta meg nyakára a fény jelét.

Hórusz pedig ökológiai hadmérnök. Fiatalabb korában egy Szent Erdőben éltek a druida klánjával. Még a születése előtt ez a hely, egy erdő, nagy kiterjedésű szent hely volt, de betelepültek az emberek, és a közelben felépült egy város, több faluval, ami miatt az évtizedek alatt a szent erdő kicsivé zsugorodott. Ő már ennek a nagy múltú, de mára gyenge druida közösségnek a tagjaként nevelkedett, volt egy ork druida mestere, Anubisz Bishop. Amikor kitört a háború, a klán kapva az alkalmon segített egy hadúrnak elfoglalni a helyi várost, azzal a feltétellel hogy a várost megsemmísitik, és az erdő, a szent hely újra régi fényében pompázhat. Abban segítettek a hadúrnak, hogy a városfalba jó helyen hirtelen növényeket növesztettek, amik statikailag meggyengítették a falat, ami ezért beomlott, így az ostromló sereg könnyűszerrel leigázta a várost. Az emberek, a hadúr helyőrsége azonban nem adta fel a várost, ezért a druidák és a hadúr ottmaradt csapatai között kirobbant a harc, amiben megtizedelődött és elmenekült az ott élő lakosság és a helyőrség, de bosszúból felégették az egész erdőt és a szent helyet. A pár megmaradt druida szétszéledt, Hórusz pedig, mesterével együtt, mivel meggyűlölték a városokat és erődöket, beállt a hadúr ellenségeihez a háborúba és abból kezdett élni, hogy erődítményeket ostromoltak. Hórusz állatokkal beszélt a gyenge pontokról, növényekkel gyengítette a statikai pontokat, hogy a mágusok könnyen összedönthessenek falakat, kapukat, tornyokat. Indákat és fákat növesztett, hogy abból hidakat, létrákat és ostromtornyokat lehessen építeni. A háború persze az évek alatt kilátástalan küzdelemmé vált, a végére már inkább magukat próbálták megmenteni a nyomortól és a haláltól. Az egyik fosztogatás alkalmával a zsoldoscsapat egyik tagja valami összeszólalkozás miatt leszúrta mesterét. Mivel egyedül nem tudtam volna legyőzni őket, menekülnie kellett. Kicsit kiábrándult vándorként azóta keresi a régi klánja tagjait, vagy egy új nyugodt természeti helyet és a lehetőséget, hogy harcban jobban helyt tudjon állni. Azért utazik Messarába, hogy utána hajón északra menjen megkeresni a klán maradékát.

Az utazók megpihennek estére és elkészítik a táborhelyet és a vacsorát. Mako és Egbert fáért mennek, ám az ételosztásig csak Egbert tér vissza. Megtörténik az ételosztás és hogy, hogy nem, a jelenlévők többsége kidől. Csupán Hórusz és Filibert maradnak talpon, akik világító szempárt vélnek felfedezni a közeli bokorban. Különféle módokon megpróbálkoznak az állat távoltartásával, míg végül Filibertet hátulról megtámadják. Egbert valamiféle partidrog jellegű növénnyel megmérgezte a kondért, ezért dőlt ki mindenki és ő támadt rá Filibertre is. Hórusz és Filibert harcot kezdeményez, ám végül Egbert láthatatlanná válik és lelép a gnóm kereskedők ládikájával, amiben az előre kifizetett, értékes áru volt. A karaván ezután magához tér.


Ha mindez nem lenne elég, pár kezdő bandita is megzaklatja a karavánt, ám csakhamar pórul járnak. A ruhájukból az látszik, hogy a Birodalom dezertőrei. Az egyiküknek szilánkokra törik a térde, egy elmenekül, a többiek azonban fogságba esnek. Közben az is kiderül, hogy az idős házaspár hímnemű fele nem tért magához, a tetemén pedig betegségre - vagy vallatásra? - utaló keléseket találnak. Emellett Mako visszatér, aki elmondja, hogy Egbert parancsára elfutott a folyó torkolatáig és vissza, mivel nem tudott ellenállni a bűbájosságnak. A kalandozócsapat tagjai próbálják összerakni, hogy mi is történt és miért, majd úgy döntenek, hogy Egbert nyomába erednek - ha az még ki nem hűlt.

A kampány kezdetén a Sothomyri Birodalom déli részén járunk. Egy kora délután Orgonássy Balambér (1. szint, ork paladin) megérkezik a Vasasszony nevű kis faluba (térkép keleti része, középtájt). A település nem nagy vagy világhíres. Főterét meteorvasból készült, neolitnak tűnő asszonyszobor foglalja el, melynek eredetéről számos történet kering, amelyekben csupán annyi a közös, hogy emberemlékezet óta áll itt. A falu mellett egy villa található, amelynek kápolnája is van. A kocsma-szatócsbolt-panzióba (amelyet egy Timon nevű góliát üzemeltet) betérve rábukkan gyermekkori jóbarátjára, a szemüveges, de jóképű Lencsés Filibertre (1. szint, félszerzet bárd), aki dudája felett hortyog. Felébreszti a másnapos bárdot és megreggeliznek. Közben megérkezik egy karavánnal a vörös bőrű Hórusz Dürrenmatt (1. szint, asimaar druida), aki szintén ételt rendel és sátrat ver az egység udvarán. A karakterek midegyikének célja, hogy eljussanak a nyugatra fekvő kikötővárosba, Messarába.

 
A reggelit fontos esemény szakítja félbe. A villában tanyázó nemes fiatalok érkeznek a közeli erdő felől lóhalálában, sérült barátjukat támogatva. Az ifjonc egyik keze hiányzik, gyógyítóért kiáltanak. Balambér odalép és begyógyítja a csonkot. Kiderül, hogy vadkanvadászatra indultak, amely balul sült el, mivel a vad nem disznónak bizonyult, hanem valami másvilági förmedvénynek, amely megölte az üldöző lovát és leharapta barátjuk kezét, aki azonban benne hagyta ezüstözött tőrét. A fiatalok 20 aranyat ajánlanak a lény levadászásáért. A kalandozók úgy döntenek vállalják a megpróbáltatást. Filibert ódákat zeng Balambérról, Hórusz kíváncsi, hogy hallott-e már róla, azonban csak egy mélyszerzet mágust ismer ezen a néven.

Hórusz, mint nyomkereső működik a kaland kezdetén, a vérnyomot követve megbeszélik Balambérral vallási nézeteiket. A helyszínre érve eléjük tárul a lótetem, amelyet Hórusz vizsgálat alá vesz. Balambér közben őrt áll, Filibert pedig a lába közt bujkál. Hamarosan panaszos üvöltést hallanak a közeli barlang felől. Filibert menekülőre fogja, Hórusz és Balambér pedig beállnak a barlang szájába.



A barlangba lépve rá is akadnak a förmedvényre, ám nem tudják megállapítani, hogy vajon mi lehet a bácsiarcú farkasdisznó, azt azonban látják, hogy itt harc nélkül nem ússzák meg. Így Hórusz növényeket növesztve a lény lába alá, megpróbálja lekötözni azt, azonban nem sikerül és az állat légiesen lépkedve odalép hozzájuk. Közben Filibert is követi a társaságot a barlangba. Ütésváltások, levegőkaszálások, sérülések és gyógyulások követik egymást, mire Filibert átslisszanva a lény lábai közt rádöbben, hogy közönséges fegyver nem sebzi a mikuláspofát. Végül Balambér sikeresen végez vele az isteni odabaszás képességével.

Filibert rájön, hogy az ezüst sebezte a lényt. Levágják a fejét bizonyítékul, kibelezik, így ráakadnak egy smaragd-ezüst gyűrűre és egy kőből készült gyűrűre. A barlangba beljebb lépve egy oszlopos képződményen ismeretlen nyelvű, ismétlődő feliratra bukkannak, amelyet Hórusz lemásol. A nyeregtáskából még némi pénz kerül elő és egy varázserejű vadászkürt kerül elő.

Visszafelé kifaggatják Filibertet a vas asszonyszoborról. A faluba érve a kocsmában a bárd elregéli hőstettüket és kapnak sört, Balambér azonban kecsketejet kér helyette. Timon vendégül látja a kalandozókat. Hórusz közben ráakad a Messarába induló karavánra és vezetőjükkel megtárgyalja a másnap reggeli utazás részleteit. A kompánia tagjai az Abakuk nevű mélyszerzet, a Mako nevű góliát (Timon rokona) és az Egbert nevű ember. Közben Filibert elmeséli, hogy kibukott az egyetemről és felcsapott kocsmatúrázó bárdnak, hogy ne kelljen megörökölnie apja gyarmatáru-nagykereskedését.

A kalandorok elindulnak a villába, Balambér és Hórusz összeszólalkoznak azon, hogy visszaadásra kerüljenek-e a gyűrűk. A fiatal nemesek kifizetik őket, végül nem kérik vissza a gyűrűket annak fejében, ha azt kamuzhatják szerte a vidéken, hogy ők végeztek a bácsidisznófarkassal. Miután érdeklődnak a feliratról, az egyik ifjonc annyi információt tud adni, hogy sylvan nyelven van ez írva, de ő meg nem szólal rajta.

A fogadó felé visszaúton Balambér felhúzza a kőgyűrűt és a kalandozók megbeszélik, hogy együtt mozognak Messara felé a másnapi karavánnal.

Üdv Néked, Utazó / Kalandozó / Kereskedő / Bevándorló / Menekült! (A megfelelő aláhúzandó.)

Név:............................................................
Születés helye, ideje:.................................
Anyja neve:................................................
Igazolványszám:........................................

Mindkét Isten hozott Sothomyrban, az ismert világegyetem legdicsőbb és leghatalmasabb birodalmában! Bármi is legyen itt a célod, tartsd eszedben, hogy törvényeinket és kultúránkat tiszteletben szükségeltetik tartani, mivel ez minden egyes polgár érdeke. Amennyiben idegen hatalom szolgálatában állsz, rettegj!

Kelt:......................................
Az olvasottakat tudomásul vettem és elfogadom (aláírás):................................................

Az Örök Császár fénye ragyogjon Rád mindenkor, mindenhol!
(A kitöltést követően a megfelelő szervnek benyújtandó elbírálás céljából.)