Másnap a kompánia (Hórusz, Filibert és Balambér) elindul egy karavánnal Messarába. A kőgyűrűről és a vadászkürtről kiderül számukra, hogy varázserejű tárgyak. Útiköltségük tartalmazza az aznapi vacsorát is. Útközben megismerkednek a karaván többi tagjával. Abakuk, Mako és Egbert mellett velük utazik egy kis család, apa-anya-gyerekek a jobb élet reményében, egy idős házaspár és két gnóm régiségkereskedő. Filibert kiszedi a gnómokból, Rubekből és Tupekből, hogy megrendelésre visznek egy ládikót Messarába, majd leboltolja velük, hogy vigyék pónivontatta szekerükön és rájuk sóz némi réginek hazudott ruhát. (A pónit szintén Filibertnek hívják.) A déli pihenőnél Balambér imádságot vezérel, de csak egyetlen lelkes templomjáróra talál a nénike személyében. Nem sikerül semmi kideríteniük a sylvan feliratról. Azonban azt megtudják, hogy az úttól északra, a Déli Gránitokban található a népnyelv szerint egy mennyekbe vezető lépcső.


Balambér és Hórusz megbeszélik életük történetét. Balambér elmeséli, hogy talált gyermek, akit sothomyri embercsalád fogadott örökbe, az Orgonássy família, akik hosszú nemzedékek óta őröket adnak a városnak. Apja, Eugén törvénytiszteletre nevelte, anyja, Lavínia pedig empátiára. Filiberttel gyermekkoruk óta barátok és volt egy Cicus nevű kisegere. Őt is városőrnek szánták, ám rájött, hogy apja korrupt, így paladinnak állt. Mestere Félkarú Oleg, tanítója pedig Rúfusz atya volt. Képzése végén kapta meg nyakára a fény jelét.

Hórusz pedig ökológiai hadmérnök. Fiatalabb korában egy Szent Erdőben éltek a druida klánjával. Még a születése előtt ez a hely, egy erdő, nagy kiterjedésű szent hely volt, de betelepültek az emberek, és a közelben felépült egy város, több faluval, ami miatt az évtizedek alatt a szent erdő kicsivé zsugorodott. Ő már ennek a nagy múltú, de mára gyenge druida közösségnek a tagjaként nevelkedett, volt egy ork druida mestere, Anubisz Bishop. Amikor kitört a háború, a klán kapva az alkalmon segített egy hadúrnak elfoglalni a helyi várost, azzal a feltétellel hogy a várost megsemmísitik, és az erdő, a szent hely újra régi fényében pompázhat. Abban segítettek a hadúrnak, hogy a városfalba jó helyen hirtelen növényeket növesztettek, amik statikailag meggyengítették a falat, ami ezért beomlott, így az ostromló sereg könnyűszerrel leigázta a várost. Az emberek, a hadúr helyőrsége azonban nem adta fel a várost, ezért a druidák és a hadúr ottmaradt csapatai között kirobbant a harc, amiben megtizedelődött és elmenekült az ott élő lakosság és a helyőrség, de bosszúból felégették az egész erdőt és a szent helyet. A pár megmaradt druida szétszéledt, Hórusz pedig, mesterével együtt, mivel meggyűlölték a városokat és erődöket, beállt a hadúr ellenségeihez a háborúba és abból kezdett élni, hogy erődítményeket ostromoltak. Hórusz állatokkal beszélt a gyenge pontokról, növényekkel gyengítette a statikai pontokat, hogy a mágusok könnyen összedönthessenek falakat, kapukat, tornyokat. Indákat és fákat növesztett, hogy abból hidakat, létrákat és ostromtornyokat lehessen építeni. A háború persze az évek alatt kilátástalan küzdelemmé vált, a végére már inkább magukat próbálták megmenteni a nyomortól és a haláltól. Az egyik fosztogatás alkalmával a zsoldoscsapat egyik tagja valami összeszólalkozás miatt leszúrta mesterét. Mivel egyedül nem tudtam volna legyőzni őket, menekülnie kellett. Kicsit kiábrándult vándorként azóta keresi a régi klánja tagjait, vagy egy új nyugodt természeti helyet és a lehetőséget, hogy harcban jobban helyt tudjon állni. Azért utazik Messarába, hogy utána hajón északra menjen megkeresni a klán maradékát.

Az utazók megpihennek estére és elkészítik a táborhelyet és a vacsorát. Mako és Egbert fáért mennek, ám az ételosztásig csak Egbert tér vissza. Megtörténik az ételosztás és hogy, hogy nem, a jelenlévők többsége kidől. Csupán Hórusz és Filibert maradnak talpon, akik világító szempárt vélnek felfedezni a közeli bokorban. Különféle módokon megpróbálkoznak az állat távoltartásával, míg végül Filibertet hátulról megtámadják. Egbert valamiféle partidrog jellegű növénnyel megmérgezte a kondért, ezért dőlt ki mindenki és ő támadt rá Filibertre is. Hórusz és Filibert harcot kezdeményez, ám végül Egbert láthatatlanná válik és lelép a gnóm kereskedők ládikájával, amiben az előre kifizetett, értékes áru volt. A karaván ezután magához tér.


Ha mindez nem lenne elég, pár kezdő bandita is megzaklatja a karavánt, ám csakhamar pórul járnak. A ruhájukból az látszik, hogy a Birodalom dezertőrei. Az egyiküknek szilánkokra törik a térde, egy elmenekül, a többiek azonban fogságba esnek. Közben az is kiderül, hogy az idős házaspár hímnemű fele nem tért magához, a tetemén pedig betegségre - vagy vallatásra? - utaló keléseket találnak. Emellett Mako visszatér, aki elmondja, hogy Egbert parancsára elfutott a folyó torkolatáig és vissza, mivel nem tudott ellenállni a bűbájosságnak. A kalandozócsapat tagjai próbálják összerakni, hogy mi is történt és miért, majd úgy döntenek, hogy Egbert nyomába erednek - ha az még ki nem hűlt.