A kalandozók a tó partján belefutnak a furcsa hangok forrásába: egy innen póknak, onnan ráknak tűnő förtelembe. Közben a szörny másik két testvérkéje felettük függ a mennyezeten. Harcba keverednek, míg végül sikerül legyőzniük az undormányokat. Csakhogy korai volt a leverésük felett érzett öröm, ugyanis a tóból kiemelkedik még öt testvérkéjük és egy jóval nagyobb lény, amely az anyaállatnak bizonyul.

Míg Hórusz és Filibert a kicsiket próbálja távol tartani (egyet le is szednek), Balambér a nagyot lövi, miközben mindannyian a kijárat felé mozognak. Úgy döntenek, az lesz a taktikus lépés, ha hagyják a nagyobb lényt utánuk jönni és beszorulni a patakocska járatába és távolról hadakoznak vele. Az ötlet jónak tűnik, a kicsinyei vissza is fordulnak. Csakhogy ezután a lény hálót lő Balambérra, aki fogságba esik. Hórusz kígyó alakját felvéve kel birokra a szörnnyel, míg Filibert késével kiszabadítja társát és átcsúszik az óriás állat lábai közt, hogy közre tudják fogni. A helyzet azonban csakhamar reménytelenbe fordult, így menekülésre kényszerültek. Hórusz a járatból hasonló hangot hall, mint a szörnyé, így joggal gondolhatja, hogy az apaállat is becsatlakozik a küzdelembe. Balambér azonban nem hallja meg és előre fut - egyenesen bele Kokiba, aki hangutánzással kényszeríti meghátrálásra a szörnyeteget. Balambér ekkor még reménykedik, hogy a góliát segítségével le tudják verni, ő azonban nem érti, miért is kéne, amikor az itt lakik.


Miután kimennek a járatból, Balambér visszahelyezi a veszélyt jelző pecsétet a nyílás fölé. A barlangrendszerben továbbindulva másik járatra bukkannak, amely hatalmas vasajtóban végződik és felettébb emlékeztet a Vasasszony-beli vasasszony szobrára. A kaput törp rúnák borítják, amelyeket Hórusz lemásol, miközben Filibert kiszúr egy vékonyka kulcslyukat. Némi balfaszkodás és sérülések árán megpróbálják kinyitni, amit Koki és Balambér tétlenül végignéznek.

A barlangrendszerben kóborolva felfedezik a sárkányhibridek alvóhelyét. Itt réginek tűnő platina érmékre bukkannak, amelyeket Balambér vesz magához. Az érméken tünde látható, tájkép folyóval és egy torony is. Talán a város előtti város képe? Emellett drakonik nyelvű könyvecskére bukkannak, ami az egyik hibrid naplója lehet. Térképeket találnak a barlangrendszerről a számukra ismeretlen szöveg mellett. Aztán az íráskép változik, majd félbeszakad.

Visszamennek a felszínre, Ondar kinyitja a barlang "ajtaját". Megköszöni a közreműködést, látszik, hogy a faszobrok már kevésbé szenvednek. Jutalmul Hórusz druidafókuszt szolgáltató virágjából növeszt egy holdsarlót neki. Filibert közben beszél a gnóm szobrával, ami lehetetlenül lassan válaszol. Megtudja, hogy egykor a Gárnitok alatti törpökkel kapcsolatban álltak, a kapu kinyitásához pedig a Barátság Klucsára van szükség.

A kalandorok visszaindulnak a csónakhoz, ám a bácsit nem találják. A környéken valamiféle mancsnyomokat látnak és dulakodás jeleit, de a nyomok visszavezetnek a vízbe. Megállapítják, hogy valószínűleg nincs esélyük a bácsi nyomára bukkanni, így beülnek a csónakba és elindulnak vele Tamarel nagyúr szigetére.