A kalandozók az ülést 3. szinten kezdik. Megérkeznek Tamarel szigetére az elhagyatott csónakkal. Balambér felveti, hogy este elmehetnének a bácsi temetésére és ha már ott vannak, letenné a lovagi esküjét. Az egyik tünde testvér felvezeti őket az előtérben lévő, bal kéz felőli lépcsőn, a nagyúr dolgozószobájába. A szoba kupolás padlástér, zsúfolásig tele tekercsekkel, könyvekkel, cseréptöredékekkel, itt-ott még lombikokban tárolt csápok is láthatók. Egy asztalon kiterített papírosok mögött ücsörög Tamarel. Megkérdezik tőle, hogy rátalált-e már Egbertre, ő azonban csak annyit látott, hogy a városban volt, emberi alakban. Este próbálkozik újra a varázslattal.

Hórusz szeme térképeken akad meg, van köztük olyan is, amelyen a régi ligete volt látható, így nekiáll átböngészni őket. Messara és környéke térképén még csak a belső falig tartottak a város épületei. A keresztúttól észak felé haladva út visz egy toronyhoz, amelynél tabujelzés látható. Innét még nemigen tért vissza senki. A toronytól északra szaggatott vonal látható, de törp kolóniának nincs nyoma.

Tamarel közben kifaggatja Balambért, honnét való a hátán lévő mithrilpáncél, aki elmeséli, miféle fajzatokba futottak bele a barlangokban. A liget védelmében a druidákról nem beszél. Tamarel leemel egy könyvet, lapozgatja, majd megkérdezi, hogy így néztek-e ki a sárkányhibridek és képet mutat nekik. Elmeséli, hogy egy testvérnépük kipusztítója, a Zarlon nevű sárkány készített ilyen borzalmakat. Róla is képet mutat, az egyik felén feketesárkány alakjában, a másikon sötét tündeként. Zarlon volt az a sárkány, aki miatt elbukott a Harmadik Tünde Királyság, amely főként a Nagy Déli kontinens dzsungeleire terjedt ki. (Messarát és az elszórt part menti városokat még az Első Királyság tündéi alapították.) Balambér megmutatja a platina érméket is, amelyek még az Első Királyság idejéből valók és nem kimondottan ritkák. Ezeken Sinur, a főváros látható a Nagy Déli kontinensen. Emellett megmutatja nekik a régi királyság más anyagú pénzeit is.

A kalandorok ezután a törp feliratról kérdezik, amit könnyedén lefordít: „Kapu, ami bármikor nyitva áll a barátok számára.” Még egy barátságkulcsot is tud mutatni, amely leginkább kártyára hasonlít. Az övét egy Ottokár nevű törp készítette, ám hangsúlyozza, hogy nem fog működni az itteni ajtón. Barátságkulcsot ugyanis csak az a törp készíthet, aki az eredetileg az ajtót készítette, esetleg az ő vérvonalából valaki.

A csapat visszamegy Messarába, Hórusz és Filibert vásárolgatni mennek. Balambér eközben meglátogatja a törp kovácsot, akitől Hórusz korábban íjat vett. Leadja nála a mithrilpáncélt, hogy igazítsa rá, ez másnapra fog elkészülni. Ezután nekiáll kifaggatni a barátságkulcsokról és az ajtóról. A kovács elmondja, hogy tudomása szerint sosem volt törp kolónia a környéken, de az egyik nagypapája, aki szintén kovács volt, váltig állította, hogy Messara környékéről származott, ráadásul még a barátságkulcsok készítésének titkát is az unokájára hagyta. Azonban barátságkulcsot csak olyannak lehet csinálni, akivel valóban volt valami közös, kötődést kialakító esemény. Emellett beváltja a platinát fogalomban lévő aranyra, amit aztán szétoszt társai közt. Cserébe Hórusz is ad pénzt, ami a kürt eladásából számazik.


Estefelé a kalandozók elmennek Simon bácsi temetésére. A temetőben kisebb csapatnyi ember gyülekezik, köztük két katona, tiszteletadásul a veteránnak. Arthur atya elkezdi celebrálni a temetést, azonban Balambér észreveszi, hogy Simon holtteste mocorogni kezd. Riasztja a tömeget és a sírhoz fut. Arthur megerősíti, hogy itt valóban van valamiféle gonosz. Nem csupán a bácsi mellkasára mutat, hanem a tömegre is, amelyből kiválik egy néni, aki szivolává változik.

A démon végigsimítja az egyik katona arcát, aki a hatása alá kerül és ellenük fordul, a másik azonban szembeszáll vele. Hórusz megpróbálja egy indával elrántani az atyát a közelből, aki azonban támadásnak hiszi és semlegesíti. Filibert megsokszorozza magát egy illúzió segítségével. Aprócska imp ugrik Balambér nyakába, akit végül egyetlen ütéssel leterít. Ezután nyakláncot vesz észre a bácsi nyakában, amelyet letép róla és megpróbálja összetörni csatakalapácsával. A sírkő megreped, a nyaklánc azonban sértetlenül megússza.


Ezalatt Hórusz és Filibert semlegesítik a katonákat, Arthur pedig leginkább gyógyítással veszi ki a részét a harcból. Hórusz varázslatai szemmel láthatóan leperegnek a démonról. Amikor Balambér odaér hozzá, ő is kap egy arcsimítást, így szintén a szivola szolgája lesz és társaira támad. A szörnyeteg megpróbálja Arthurt is eltenni láb alól, Filibert késeire azonban nem olyan immunis, mint Hórusz varázslataira. Közben csatlakozik az összecsapáshoz egy ismeretlen alak is, aki a sötétből, a bokrok közül lövöldöz villámokat a pokolbéli rettenetre. Még akkor sem látni az aráct, amikor közelebb lép. Filibert végül felugrik a társait támadó Balambérra és leüti, aki ettől - ahelyett, hogy kifeküdne -, magához tér. A szivola közli, hogy ez jó móka volt, magához veszi a bácsi medálját a sírkőről, majd hátradőlve eltűnik a semmiben.Filibert még meg tudja állapítani, hogy Arthur atyában még pislákol az élet szikrája, amikor is Tamarel zavart hangját hallja. A nagyúr némi nyökögés után közli velük, hogy Egbert, akit egészen idáig kerestek, ott van velük a temetőben.