Filibert és Gyula útjai szétválnak a városba érve. Filibert visszament a Varázsló Süvegébe és betért Hórusz szobájába. Miután felkelti a druidát, beszámol az elmúlt nap eseményeiről és saját szobájában úgy rendezi a párnákat, mintha épp aludna, majd Hórusznál tér nyugovóra. Eközben Gyula a Liliána Könnyére megy a kiszabadított varázshasználókkal és a félholt orkkal. A kapitány varázsszert itat a matrózzal, majd le is üti. Aztán ordibál vele egy sort, majd a Nagymester megérkeztekor megtudják, hogy merényletkísérlet történt Konrad admirális ellen, amit több szemtanú szerint is egy ork követett el. Végül Gyulával elküld egy üzenetet a Varázsló Süvegében megszállt orknak, hogy az Oszlop-szigeteken összefuthatnak még, aztán leparancsolja a fedélzetről. Azzal a Liliána Könnye vitorlát bont és elhagyja Messarát.

Gyula így a fogadó felé veszi az irányt. Mivel nem hajlandó lefizetni a csapost, egy kis magánnyomozást kell csinálnia a főkönyvben. Végül meg is találja Balambér szobáját és betör hozzá. A lovag azonnal felkel és kis híján megöli a gnómot. A rövid csatazajra megérkezik Hórusz és Filibert is. A félszerzet a tolvajra veti magát és elkezdi követelni a cipőfűzőit, amit meg is kap. Balambér ezt már végképp nem érti, így le kell ülni neki is elmagyarázni a történteket. Ezt követően tervet kovácsolnak: Hórusz azonnal elviszi Gyulát és Filibertet a druidaerdőbe, Balambér pedig másnap nyomozásba kezd, hogy vajon mennyit tudhatnak a birodalmi katonák.

A földszinten kifizetik a számlájukat, Hórusz kicsit kokettál a Kisnagyemberekkel, hogy lehet, holnap este akadna egy meló. Eközben Filibert nehéz szívvel bár, de eladja a Paku nevű gnóm kalandozónak a látványos körgallért, ami alapján lehet, hogy már most körözik, Gyula pedig megpróbál cipőfűzőket lopni a társaságtól. Hórusz erre kipenderíti őket, mielőtt még komoly bajt kevernek.

A kikötőbe veszik az irányt, ahol az aasimar betér a késdobálóba, de előtte ráparancsol társaira, hogy bújjanak el. A kocsmában megtalálja a fogatlan bácsit, akinek visszaszolgáltatták a csónakot és aki hajlandó elfuvarozni őket ma is. Gyula eközben elviszi Filibertet a takaros, kisméretű bútorokkal berendezett lakására, ahol kis könnycseppet elmorzsolva felmarkolja két kedvenc cipőfűző-szobrocskáját; az egyik halfejű lovat, a másik halfejű, macskatestű, tyúklábú lényt ábrázol. Ezután rájönnek, hogy itt Hórusz sem fogja őket megtalálni, így visszamennek.

Már a nyílt vízen járnak, amikor Gyulának gyanús lesz a folyton mosolygó bácsi, aki csakhamar át is változik: állkapcsa függőlegesen is szétnyílik, a fogak megszaporodnak benne, ujjai közé úszóhártyák nőnek, fejére csápok. A mélyivadék azon nyomban meg is támadja őket ütve és harapva. A tolvaj és a druida csaknem otthagyja a fogát, ám végül sikerül úszó megfutamodásra kényszeríteniük a szörnyeteget. Végül hajnalhasadtakor sikeresen partra érnek.


Másnap Balambért a főtér nyüzsgése ébreszti. Kinéz az ablakon és azt látja, hogy a tömeget a hajóról érkezett birodalmi katonák sorfala szegélyezi, miközben a térre vezetnek kéttucat figurát. Konrad szónoklatba kezd arról, hogy adják ki a bújtatott rabokat és az őket kiszabadító elkövetőket, majd az összefogdosott kéttucat embert megégetik. Az ork felöltözik és lemegy megtudakolni az Angyaltól, hogy mi folyik itt. Ő elmondja, hogy csak annyit tud, amit Konrad is elmondott, illetve vannak rabok, akiknek komoly vérdíjat tűztek ki a fejükre.

Balambér kimegy, hogy beszéljen Konraddal is, akit megpróbál jobb belátásra bírni annak tekintetében, hogy valóban a rabok nyilvános megégetése-e a legjobb módszer az előkerítésükre. Konradot ez láthatólag nem érdekli, de Balambérnak ő is felveti, hogy összefogdoshatná a varázshasználókat: egy törp és féltünde pap, Laross kapitány, illetve a Berin nevű varázsló. Balambér tisztában van vele, hogy ők már feltehetőleg az Oszlop-szigetek felé hajóznak, így nem rémül meg túlzottan. Kiderül számára az is, hogy a katonák már tudják, hogy a Liliána Könnye kihajózott, így feltehetőleg az orkok állnak a szöktetés és esetleg a merénylet mögött is.

Ezt követően megreggelizik és délre átcsónakázik a Nyugat Sárkányára, ahová már eleve volt időpontja a gnóm főpaphoz. A pap a sajnálatát fejezi ki, hogy nem volt ideje foglalkozni a szivola ügyével, de van valahol egy könyve erről a témáról. Mindeközben azzal van elfoglalva, hogy a megégetett holttesteket támasztgatja fel kikérdezés céljából. Elmondja, hogy annyit már tudnak, hogy három ork, egy félszerzet és egy gnóm felelősek a tömeges szöktetésért. Ott van előtte a mélyszerzet öregasszony, aki megtette volna Gyulát kapitánynak. Miután feltámasztja, felajánlja a lehetőséget Balambérnak, hogy ő tegye fel neki az ilyenkor szükséges öt kérdést. A paladin szándékosan elbalfaszkodja az elejét, a végére pedig pontosan annyi információja lesz a papnak, amennyi eddig is. Privátban még a gnómnak is kifejti, hogy lehetne finomabban intézni a rabok összefogdosását, mint nyilvános máglyahalállal, a pap pedig megígéri, hogy megpróbál hatni az admirálisra. Ezt követően Balambér csónakba száll, hogy visszamenjen Messarába.